Történt egyszer, valamikor, nem tudni pontosan mikor, 2010. szeptember hatodikán hajnal féltizenegykor negyvenhárom másodperckor, hogy megalakult az első gödöllői állatkert. Hatalmas komplexum volt ez az állatkert, mert bazi sok úniós lóvét sikerült leakasztani és zsebre vágni. Mindenhonnan érkeztek ide az állatok, mert annyira ötcsillagos kecót biztosítottak a szervezők, hogy az már-már a közösség elleni izgatás határait súrolta. Jöttek állatok a föld nyolc kontinenseiről ( a felfedezetlenekről is) jegesmedvék a hideg orrukkal, arapapagájok a vőlegényükkel, disznók a kocsmákból, kutyákok, macskuszok, még svábbogarak is. Tóth bogarak csak azért nem, mert ők inkább otthon játszották az államosdit, egyébként minden nagyon szupcsi volt. A különleges állatokat a 101-es luxus apartmanban szállásolták el, mert ők voltak a látogatók kedvencei, vagy mert iszonyat aranyosak, vagy mert iszonyat okosak voltak, esetleg mindkettő, esetleg egyik sem. A történetünk az ő életükbe enged bepillantást a kedves olvasók számára.
Már novemberre járt az idő, amikor az állatok egy csoportja a 101-es dilihá….izé pálmaházban arról tanakodott, hogy már nagyon régen voltak együtt rajolni.
– Már rég voltunk együtt rajolni – kezdte Nyuszika, aki a csoport kommunikációs menedzsere volt.
– Bizony rég… – bólogatott hangosan Róka, Nyuszika mély barátja és lakótársa. Párduc és Egérke is csatlakozott a kezdeményezéshez és teljes mellszélességgel beszálltak a szervezésbe, elhívták az összes állatot. Megbeszélték, hogy Párduc munkahelyén találkoznak, feltankolnak kókusztejjel, aztán átvonulnak Egérke által javasolt helyre a Szavannai Kifutóra. Így is esett. Ete 8kor találkoztak Párduc munkahelyén a „húsos falatok” kifőzdében. Majom ért oda először és Párduccal tudtak egy kicsit beszélgetni. Röviddel azután, hogy megváltották a világot és legyőzték az őskáoszt megérkeztek a többiek, Egérke, Lovacska és Kutya is. Leültek a kifőzdébe és hozzáfogtak a kókusztej fogyasztáshoz. Picit megkésve, de annál nagyobb lelkesedéssel megérkezett a kis csoport közé Nyuszika és Róka is, majd beszédbe elegyedtek társaikkal.
(Beszélgetésüket sajnos nem idézhetjük, mert személységi jogokat sértene és egyébként is tök perverz…- a szerk.)
Őzike is befutott és így a csorda elérte végleges méretét. Már nem vártak több látogatót. (A többiek trópusi vérhas járványra hivatkozva lemondták az eseményt.) Kutya megéhezett és a kókusztej is fogyóban volt már, mikor Egérke és Lovacska magukra vállalták a nemes feladatot és elmennek a közeli Dzsungel ABC-be vásárolni, készletet tölteni. Közben a csorda bolhászott és beszélgetett, mindenféle érdekes dolgokról. Miután mindenki megérkezett úgy gondolták leülnek kártyázni, elverik egymást vetkőző-pókerben. Ezt olyan jól csinálták, hogy elhatározták máskor is próbálkoznak majd vele. A csorda az este utolsó vaskígyójával szándékozott elmenni a Szavannai Kifutóra. Csöndesen elpakoltak, némacsendben bezárták a kifőzdét, ahogy jó állatokhoz illik és elmásztak a kígyóig.
A kígyó megérkezett a rendszeresített megállóba és hőseink beszálltak vaskos kis testébe. Itt olyan sok ruhás aktfotót csináltak egymásról, hogy öröm volt nézni és az összes memóriakártyájuk betelt. Még Kovi a az őshonos uborkatermelő kisiparos is rendelt pár fotót termékei népszerűsítéséhez. A jelenlévő emberegyedek kérdőn, sőt néha-néha megvetően szemlélték a csorda megnyilvánulásait.
(Persze a csorda tagjai tudták, hogy ez csupán irigység azért, mert ők annyira nagyon szabadok.) Amit hőseink megérkeztek a Szavannai Kifutóra már az összes állatot levadászták az orvvadászok, vagy az életben maradottak megunták a Szavannát és átmentek Kubába piknikezni. Miután jól leoltották Egérkét és kilátásba helyezték a dezintegrálását fatális tévedése miatt úgy határoztak, nem hagyják az estét ennyiben és közös javaslatra átmennek a sokak által kedvelt Szirt Szentély Szórakozóhelyre. Ebben a feltupírozott tömegszórakoztató központban sok fiatal állat fordult meg éjszakáról éjszakára hódolva a kókusztej okozta édes mámornak és okozott csalódást anyucinak és apucinak. Hőseink azonban, mint tapasztalt kókusztej fogyasztók léptek be a placcra. A belépéskor sajnos Majomtól elvették azt a temérdek kókuszdiót, amiből ha kókusztejet csinált volna nem csak rajta, de az egész állatkerten kijött volna a kókusztej allergia vagy elkapta volna a tejmaffia. Nos, amit belül tudták magukat és felmutatták mindannyian az oltási könyvüket megkeresték a legjobb zenés táncos helyet az egész szirten és elkezdtek rázni. Ki a sörényét, ki a farkát, ki a tappancsát, de olyan is akadt, aki csak az öklét tudta, mivel a csorda nem volt egy Májkel Fletni. Kutyára és Majomra hárult a feladat, hogy megvédjék a csordát a hívatlan vendégektől, az akadékoskodóktól, az orvvadászoktól valamint a kellemetlen kanos hiénáktól. Kutya úgy gondolta, megosztják a feladatot, Majom őrzi a csordát Ő meg a háttérben liheg. Majom természetesen megtiszteltetésnek érezte a feladatot bedobott még egy-két-hat kókusztejet felvette szupermen jelmezét és védekező pozícióba helyezkedet.
Majom sikeresen állta a sarat még nehezített körülmények között is, amikor a hiénák csinos majomlányokkal próbálták elaltatni legendás éberségét. De hogy mekkorát tévedtek, azt akkor tudták meg, amikor az egyik hiéna Majomra támadt, kapott egy ütést és az erejétől egyszerűen kitörlődött a tér-idő kontinuumból.
Az incidens után már nyugodtak voltak a körülmények és mindenki konszolidálódott. A hiénák lekoptak, az orvvadászokat hazarendelte az asszony és az akadékoskodók is túl részegek voltam már a beszédhez. Sajnos a csorda is elfáradt és úgy határoztak a tagok, hogy hazafelé veszik az irányt. Mivel nem szerettek volna nyomokat hagyni maguk után és kompromittálni egymást, mindenki más úton indult haza. ( A búcsú oly érzékenyre sikeredett, hogy bármelyik csöpögős filmdráma megirigyelhette volna, így ettől most eltekintünk, mivel ingyen nem adunk ötleteket – a szerk.) Majom hazafelé még kisegített két meztelen csigát a bajból, és mint aki jól végezte dolgát megpihent egy pálmafán.
Vége, de folytatása következik!
by Bozzsracsil Emese, copyright 2010